A napokban mutatták be Irházi Jánosnak a Pályabeosztás című könyvét, amelyben Király András mondja el eddigi pályafutását.
Az olvasó megismerheti az aradi politikus gyökereit, vívódásait, politikusi életművét és pályatársairól is értesül.
A könyv gerincét az 1989-es romániai eseményektől napjainkig terjedő időszak képezi.
A legelső bekezdés számomra azt jelenti, hogy le kell váltani a népet. Meredek, olykor ismétlődő elvárás.
Az olvasás közben több tíz névvel találkozhat az, aki elolvassa a beszélgetőkönyvet, többségük ma is élő, többé-kevésbé ismert személyt jelöl. Mindannyian korábbi és mai közéleti-, RMDSZ-szereplők. Az szóba hozottak közül szinte mindenkinek jut negatív megjegyzés is. De Király értékelése szerint összességében csak öt fekete báránya van az aradi magyarságnak: Borbély Zsolt Attila, Burián Sándor, Éder Ottó, Murvai Miklós és Nagy István.
A kérdezett által tíz évig vezetett RMDSZ mai állapotával, valamint az Arad megyében létező magyar civil szervezetekkel igen elégedetlen a beszélő. Utóbbiak közül az Alma Mater Alapítvány kapja a legtöbbet.
Aradnak, Zerindnek, Nagyiratosnak és Kisjenönek jut kiemelt figyelem.
Érdekes, hogy Pécska, ahol Arad után a legtöbb magyar él a megyében, sem megyei kampányfőnökként, sem pedagógusszervezeti vezetőként, sem megyei RMDSZ-elnökként nem hagyott nyomot a beszélő emlékezetében. Mi, pécskaiak elronthattunk valamit?
Két szép szál teremtés vonul végig tükörország 218 síkján: a beszélő, és az általa vezetett szervezet, hivatal. A tükrök hol repedezettek, hol öntéshibásak de mindig visszaigazolják az előttük beszélő emlékezőt.