Az Erdélyi Napló főszerkesztője, Makkay József kérdéseire válaszoltam.
A 2018. november 1-jén megjelent interjú felvezetője:
Nagy István Arad megyei fizikatanár rendszeresen jelen van a közösségi oldalakon közéleti, politikai, tanügyi vitákban. Több alkalommal is markáns véleményt fogalmazott meg a romániai közoktatással kapcsolatban, amelyet lesújtó színvonalúnak tart. Erről beszélgettünk.
Pedagógusként lesújtó véleményed van a romániai közoktatásról. Hogyan látod ebben a rendszerben a magyar oktatást? Jobb vagy gyengébb minőségű, mint a román nyelvű oktatás?
1979. óta vagyok fizikatanár. Belülről, lentről élem és látom a román közoktatás megannyi nyavalyáját. Magyarul és románul is tanítok magyar, román és cigány gyerekeket. Jó tíz éve követem a nyolcadikosok tudásszint-mérőinek eredményeit, és az érettségikét is. Ha alaposan szemügyre vesszük ezeket, akkor látszik, hogy ez az oktatási rendszer egy csődtömeg. Ebben a rendszerben a magyar oktatás tulajdonképpen magyar tannyelvű román oktatás. Mindenben alárendelt a szerepe. A tanterveink agyonzsúfoltak, a tanulók életkori sajátosságait nem veszik figyelembe, és az optimálisnál jóval nehezebbek. A tankönyvek kidolgozatlanok, rosszak. Ezek a tantervek és tankönyvek a diákok 5%-ának készülnek, a többieket viheti az ár. Ezért is a 40%-os lemorzsolódás, amikorra 18 éves lesz egy-egy évjárat. A „magyar” tankönyveink a román tankönyvek indigóval készült másolatai.
A napokban jelent meg egy közvélemény-kutatás kolozsvári szociológusok készítésében, amelynek az a lényege, hogy elmarasztalja a romániai pedagógustársadalmat túlzott konzervativizmusa miatt. Vajon a tanárok mennyire „lógnak ki” a sorból a lakosság többi rétegéhez viszonyítva?
Jó kérdés, hogy mi a konzervatív? Hagyománytisztelő? Értékrendkövető? Munkapárti? Lazaságellenes? Igényes? Rátarti?
A tanítók és a tanárok pont olyan emberek, mint bárki más. A szükségleteik azonosak, hiúságuk és gyarlóságuk emberi. Kivagyiságuk diplomájukból is fakadó.
A pedagógus is emberből van. Magán viseli a családjában tanultakat és azt is, amivel képzése során fölvértezték. Sajnos Romániában nincs pedagógusképzés. Itt tudósokat akarnak faragni az egyetemeken a hallgatókból, akiknek persze tanítanak némi pszichológiát, pedagógiát meg tantárgymódszertant, de sokkal kevesebbet a kelleténél.
Romániában nem mérik föl a potenciális pedagógusok tanárnakvalóságát. Bárkiből lehet tanár, akinek egyetemi diplomája van.
Az a közvélemény-kutatás megér egy alapos körüljárást, ami aligha fér bele egy rövid interjúba.
Az utóbbi időben nőttek a pedagógusbérek. Anyagilag ma mennyire megbecsült a tanári szakma?
A bér viszonylagos. Kezdőként mindig keveset kerestek felénk a pedagógusok. Beosztással meg lehet belőle élni. Ha nem dohányzik az ember, és alkoholra se költ, akkor talán keveset még spórolni is tud. Ha kap szülői támogatást, akkor előbb-utóbb saját lakása is lehet, és egy-két gyereket is föl tud nevelni. De hogy anyagilag gondtalan élete lenne egy pedagógusnak azt aligha lehet elmondani.
Egy Facebook-bejegyésedben azt írod, hogy Romániában a tanulásnak, a tudásnak, ahogy a munkának sincs értéke. Nyilván, nagyon sok a negatív példa, de vajon megállja a helyét egy ilyen markáns vélemény olyan körülmények között, amikor a tudásra egyre több területen szükség van. Az utóbbi harminc év távlatában látsz-e ilyen irányú fejlődést?
Nem látok. Gyakorló tanárként azt tapasztalom, hogy a diákok zöme nem törekszik arra, hogy többet tudjon. Erre egyetlen egy magyarázatom van. Otthon nem mondják neki, hogy tanulj gyerek, mert magadnak tanulsz, ami a fejedben van azt nem veheti el tőled senki, és ha eladható tudásra teszel szert, akkor jobban megfizetett munkahelyed lehet, és jobb anyagi körülmények között élhetsz. Divat a diplomaszerzés, de sokan nem hasznosíthatják a diplomájukat, mert annak nincs a munkáltató szempontjából megfizethető fedezete. Aki viszont a tanulmányai alatt ténylegesen eladható tudással vértezi föl magát, az kap jól fizetett munkahelyet. Ők viszont kevesen vannak.
Sokan panaszkodnak a tankönyvek minőségére. Mi az oka annak, hogy a diákok és a tanárok többsége nem megfelelő tartalmú tankönyvekre van utalva?
Egyszerű. Romániában a tankönyveket megírják, de azokat sosem „kísérletezték” ki.
Egy jó tankönyv úgy készül, hogy megírják, majd egy tanév során azt 10-20 iskolában próbatankönyvként használják. Közben a szerzők mérik az eredményességet, és tanév végén összesítik a tapasztalatokat. Ezeket beépítik a próbatankönyvbe, és az módosított változatot a következő tanévben már 100 iskolában tesztelik. Tanév vége után a teszt tanulságait ismét összegzik, és beillesztik a tankönyv végleges változatába, amit aztán a teljes rendszer jó lelkiismerettel használhat.
Ezzel szemben Romániában közzéteszik az elitiskolák elittanárai – akik életükben nem tanítottak községi vagy külvárosi iskolákban – által összeállított tanterveket, valakik írnak rá tankönyveket, amelyeket holmi bizottságok véleményeznek és a legjobbnak ítélt kettő-hármat kihirdetik választhatónak, és a választásoknak megfelelő mennyiségben azokat legyártják.
Az idén hatodik osztályos diákokat már új tanrend szerint tanítják. Látsz-e lényeges változást a „régi” rendszerhez képest?
Szerintem semmi változás nincs. A VI-os fizikatankönyvek semmivel se jobbak a korábbiaknál, és élek a gyanúperrel, hogy ez más tantárgyakra is igaz. A matematika tankönyvet láttam, de az sem keltett bennem jó érzéseket.
Arad megyében tanítsz, Pécskán. Milyen esélyük van ma vidéki iskolákból feljutni tehetséges gyerekeknek jó nevű középiskolákba, majd egyetemre?
Ma minden VIII-osnak bérelt helye van egy középiskolában, akkor is ha a felvételiátlaga ötös alatti. A jó képességű, és jól tanuló román diákok válogathatnak a jónak tartott iskolák között, és már csak tanulniuk kell. A magyar gyerekeknek ott a Csiky Gergely Főgimnázium, amelyben matematika-informatika, természettudományok, közgazdasági és turizmus-közétkeztetés osztályokba iratkozhatnak. A Csiky Arad megye 46 középiskolájának rangsorolásain a 8-9. helyen szokott szerepelni.
Idén 56 jelentkezőből sikeresen érettségiztek 32-en nyáron, és 9-en ősszel, ami 73,21%.
A Csiky végzőseiből sokan végeznek egyetemet, majd utána egyesek doktori iskolát.
Akiknek megfelelő képességeik vannak, és tanul is azok előtt minden esély megvan.
Mindenféle panasz megfogalmazódik a hazai oktatással kapcsolatban. Szerinted mit kellett volna másként tenni a rendszerváltást követő években? Mit rontottak el a politikusok?
A román közoktatás pont olyan, mint a román társadalom.
A politika sara, hogy hiányzik a koncepció. Ha lenne elképzelés, akkor ahhoz következetes, stabil végrehajtás kellene, ami nem lehetséges évenkénti miniszter, kétévenkénti, megyénkénti főtanfelügyelő váltással.
De a szakma, különösképpen a tanárképzés, és az oktatáskutatás is nyakig részese a hibáknak. A tankönyvkészítés hiányosságairól már volt szó. De a tantervek kidolgozása is hasonló hibáktól terhes. És ott vannak az alig létező minőségellenőrzés hiányosságai is. Évtizede rosszabbnál rosszabbak a vizsgaeredmények, de sehol egy alapos elemzés az okokról, így hát javítási elképzeléseket se dolgoz ki senki. Pedig hát egyetemek tucatjain van úgynevezett tanárképzés és van Neveléstudományi Kutatóintézet is. Hiába.
Ha van rálátásod más európai ország közoktatására, miben látod a legnagyobb különbséget a román oktatási rendszerhez viszonyítva?
A külföldi közoktatást nem követem különösképp, de láttam anyagot arról, hogy például Lengyelországban a vizsgatételek kalibráltak, ami számomra azt jelenti, hogy célirányos az oktatáspolitkájuk.
Ahol ténylegesen elsődlegesnek tekintik a közoktatást ott az meglátszik annak eredményességén is.