Azt hinné az ember, hogy a számolás egy komoly dolog.
Én így vagyok a népszámlálásokkal is.
És ez így volt rom mániában is 2002-ig. Az esetleges, politikai indíttatásokból megejtett, levéltárakban őrzött feljegyzésekkel aligha dokumentálható beavatkozásokkal együtt is.
De 2011-re ez megszűnt. Románia kisiklott demokráciája már a democsokrácia rom mániai útját járta, és a népét sem volt képes megszámolni. Pedig nagyon azon volt, hogy pontos adatokat szolgáltasson.
Az alábbi táblázatban a népszámlálás hivatalos számai szerepelnek.
Az 1977-es csúcsot jelentő 1.713.928, 7,95%-nyi romániai magyar 1992-ig, 15 év alatt 0,83%-kal fogyott, elsősorban az 1987 után megszaporodó kiszökések, majd az 1990-től beindult elvándorlás miatt. 1992 és 2002 között és 2011-ig is 0,51%-kal fogytunk, hogy az azt követő évtizedben ez már 0,84% legyen.
2002-ig a népszámlálás ideje alatt el nem ért, meg nem számolt lakosok aránya ezred vagy századszázaléknyi volt, de 2011-ben ez az arány 6,15%, ami 1.236.810 személy jelentett, és 2022-ben már 2.484.926 személyt nem értek el, ami az országos lakossági nyilvántartásban szereplők 13,04%-a.
Az ország megszámolandó lakosaiból utol nem értek arányának tíz évenkénti 3 század százalékról 6,15%-ra, majd 13,04%-ra ugrása hű tükre annak, hogy a román állam közigazgatási képessége csődbe jutott. Arra azonban még képes, hogy ezt az 1,24, majd 2,48 millió lakost átemelje a nyilvántartásaiból a népszámlálási adatok közé, amivel elérte az összegyűjtött adatok pontosságának lebegtetését, vagylagossá tételét.
Ilyen körülmények között mindenki mondhat szinte bármit arról, hogy hol, pontosan hány, és milyen etnikumú vagy felekezeti hovatartozású ember él, szerte az országban.
Ami a romániai magyarságot illeti arról minden népszámlálás után írtak az újságírók, majd az egyetemi oktatók, statisztikai hivatali és tudományos kutatóintézeti demográfusok is.
És ezek a szerzők minden újabb népszámlálás után összevethették tudományos termésüket azzal, amit az újabb, friss méréstől vártak.
Beszédes az RMDSZ 2023. július 10-ei közleményének a címe: 1,1 millió magyar LEHET Romániában. Lehet! És ennek a lehetnek az RMDSZ kormánypártként is részese.
Az adataikból kiderül, hogy a 2011-es népszámlálástól a 2021-esig Erdélyben mindenütt fogytak a magyarok, és Hargita megye kivételével minden megyében csökkent a magyarok aránya. A Hargita megyei fél százalékos aránynövekedés aránynövekedés hivatalosan 25.500-as fogyást jelent, de ha a személyesen meg nem számoltakat is figyelembe vesszük, akkor ez a fogyás 14.785.
Az alábbiakban 2011-re és 2021-re vonatkozóan korrigált számokat használok. A ténylegesen megszámolt magyarokhoz hozzáadom azokat is, akik a meg nem számoltak között lehettek, és a számukat a megszámoltak etnikai arányai alapján számoltam ki.
Így alakult Erdély, Partium és Bánság magyarságának száma az utóbbi 44 évben:
Minden tekintetben vesztesek lettünk. Jelentősen fogytunk számosságunkban és arányunkban egyaránt.
A Nyugati Jelen hatósugarába tartozó megyékben így alakult a magyarok száma és részaránya:
A magyarok minden megyében, mindegyik időszakban fogytak és teret veszítettek. Figyelmet érdemlő a Fehér megyei magyarok lassúbb, de a Temes és Arad megyeiek gyorsabb fogyása is.
Arad és Temes megyékhez hasonló helyzetből indultak az alábbi megyék is, ahol a fogyás 1977-től ugyanúgy folyamatos.
Ezekben a megyékben is minden időszakban fogytak a magyarok.
A fentieknél nagyobb létszámú magyar által lakott megyék magyarságának a száma így alakult:
A minden időszakra jellemző fogyás mellett Szatmár és Szilágy megyében egy-egy időszakban magyar aránynövekedés látható.
A Kolozs megyei magyar fogyás feltűnően nagy. Annál is inkább, mert Erdély gazdasági és kulturális mágnesének számít, ahol a legnagyobbak a jövedelmek és a kulturális kínálat is.
A székely(es) megyék is fogytak.
Hargita és Kovászna megyékben 1977 és 1992 között volt kis gyarapodása a magyarságnak, de Maros megyében fogytak. 1992 után elkezdett fogyni a székelység, a Maros megyei sokkal jobban, mint Hargita és Kovászna megyékben. Hargita megyében két időszakban picit nőtt ugyan a magyarok aránya de számosságukban fogytak.
Arad megyében 1977 után – Kisjenőt, Angyalkutat és Szintét kivéve –, mindenütt folyamatosan fogytak a magyarok.
Az alábbi fenti táblázatban a 2011-ben 200-nál több magyar lakossal rendelkező Arad megyei közigazgatási egységek szerepelnek.
A táblázatot az 1997 óta bekövetkezett 44 éves helyi arányvesztés szerint rendeztem. Arányukban legtöbbet a Nagyiratos községbeli magyarok veszítettek (– 32,55%), és legkevesebbet a Szinte községben lakók (– 1,60%).
Számosság tekintetében a megyeszékhelyen volt a legnagyobb fogyás. Arad magyarsága 44 év alatt 23.131, Pécskáé (Tornyával, Szederháttal és Óbodroggal együtt) 3.917-tel, Vingáé (Majláttal, és Monostorral együtt) 1554-gyel.
Össze lehet vetni a magyarok 2021-es létszámát az 1977-ben volttal is, hogy lássuk a törpülés mértékét.
A borosjenői magyarok akkori létszámuk 81,12%-kal fogytak, az aradiak a 66,61%-kal, míg a szinteiek csak 24,61%-kal.
Az 1977-eshez képest 2021-ben Borosjenőben a magyarok 18,88%-a él, Aradon 33,39%, Pécskán 40,21% míg Szintén 75,39%.
A fenti adatok bármiféle politikai mellveregetést meg bűvészkedést értelmetlenné tesznek.
Lehet okolni a népszámlálás lebonyolításának módját, az önmegszámolásra készített számítógépes program nehéz kezelhetőségét, de nem ezek miatt fogyunk. Ahogy a fogyásunk tényét a népszámlálás megbízhatóságára sem lehet kenni.
A fogyás, a gyermekhiány elkerülhetetlen következménye osztályok, akár iskolák megszűnése.
A községi, megyei, parlamenti képviselői, polgármesteri és alpolgármesteri mandátumok fokozatos apadása is borítékolható.
Közösségi, személyi elvű autonómia nélkül – ami nincs és Bukarestben egyhamar nem is hagyják, hogy legyen –, sajnos az erdélyi magyarság kiszolgáltatott. Saját, önfejlesztő stratégiái lehetnek, de azok megvalósításához nincsenek eszközei, mert nem rendelkezik az állam által a magyarság rendelkezésére bocsátott lehetőségekkel.
Az erdélyi oktatási intézmények egy része magyar tannyelvű ugyan, de azokban csak román tantervek alapján készült, bár magyarra fordított, román tananyagokból lehet tanítani.
A kulturális intézmények megyei vagy helyi, községi-városi költségvetés függőek, amiről ritkán döntenek csak magyarok, magyar érdekek megvalósulásáért.
Az egyházi intézmények leginkább a híveiktől származó saját lehetőségeikre kell, hogy hagyatkozzanak.
A magyarok állami elbizonytalanítása, miszerint érdemesebb románná asszimilálódni, jelen van, és hat. Különösen ott, ahol kevés magyar él szanaszét a románok között, különösen a városokban.
Sajnos Romániában az erdélyi magyarságnak semmilyen közvetlen eszköz nem áll rendelkezésére a demográfiai hanyatlása megállítására. Bár Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár és Szilágy megyékben látszólag hatalmon van az RMDSZ, de a demográfiára ható döntéseket egytől egyig a román többségű bukaresti parlament hozza. Ha nem így lenne, akkor a javító hatásának, több évtizedes távlatban, látszania kellene az erdélyi magyar demográfiai mutatókon.
A demográfia szakértői a fogyás okaiként a rossz korfát, az erdélyi magyarok elöregedett voltát és az országon belüli vándorlást is okolják, amit szerintük megfejel a külföldre vándorlás, ami mostanra sokkal kevésbé Magyarország központú, mint volt 2000 előtt.
Azzal együtt, hogy nem kevés fiatal magyar házaspár három vagy több gyereket is vállal, a gyermek nélkül maradók és a csak egy gyermekkel maradók túlsúlyát ők nem tudják összmagyar gyarapodásba átbillenteni.
Magyarország országgyűlése és kormánya 2010 utáni támogatásainak hatása egyelőre nem érzékelhető az erdélyi magyar demográfiai mutatókon, és lényegi változásokat aligha lesz képes kiváltani.