Aradi magyaron a megyeszékhely, de olykor a megye magyarjait is értik. Az alábbiakat e kettősség jegyében írom.
A 2011-es népszámlálás ideiglenes adatainak közzététele óta tudjuk, hogy mennyivel lettünk kevesebbek 2002-höz képest.
Varga E. Árpád Erdély Etnikai és felekezeti statisztikája című munkája és a Statisztikai Hivatal adatainak felhasználásával készült az itt közölt táblázat.
A 2011-es adatokat az 1920-asokkal vetettem össze.
A számok a mai közigazgatási egységekre, községekre, városokra, és nem csak azok igazgatási, székhelytelepüléseire vonatkoznak.
Kilencven év alatt 105 401-rõl 37 067-re fogytak az itteni magyarok, az akkori 21,85%-os megyei részarányról 9,06%-ra, ami 12,79%-os magyar térvesztést jelent. A fogyás 68 334 fõ, ami 64,83%-os csökkenést jelent. Arad megyében minden három magyarból csak egy maradt.
A 68 334 fõs fogyásból harmada aradi 23 704, amit Pécska (7564), Tőzmiske (3414), Nagyzerénd (2761), Nagyiratos (2436), Vinga (1823), Szinte (1823), Lippa (1614) követ, hogy csak a legtöbb magyart elvesztő községeket említsük.
1920-ban a táblázatban szereplõ 36 községben és városban élt a megye magyarjainak 95,00%-a, 100 137 fõ, míg 2011-ben 36 544, ami már 98,58%.
1920-ban még 22 községben és városban lakott ezernél több magyar, de 2011-ben már csak tízben.
1920-ban Aradon és még nyolc községben – Zimándújfalu, Kisiratos, Nagyiratos, Nagyzerénd, Sofronya, Tõzmiske, Németpereg és Pécska – voltak többségben a magyarok, 2011-ben már csak Nagyzerénd és Kisiratos községekben.
1920-ban a magyar nemzetállamból hivatalosan még ki sem szakított megyében lüktetett a magyar élet, amit 2011-ben sajnos nem mondhatunk el.
2011-ben semmilyen, saját sorsát befolyásolni képes, önálló közösségi döntési lehetőséggel nem rendelkezik a magyarság, sem Aradon, sem Erdélyben.
Nincsenek magyar intézményeink. Egyes – magunkénak mondott – iskolákban magyar tannyelvű oktatás folyik ugyan, de azoknak nincs intézményesült magyar közösségi függése.
Az itt-ott meglévő, néhány magyar ember ügyszeretetéből táplálkozó civilszervezetek nem képesek, de ha akarnák, akkor sem pótolhatnák a hiányzó, és létfontosságú községi, megyei szintű szervezettséget.
Az RMDSZ a maga számára létrehozta a Kulturális Autonómia Tanácsát, de nem tudta tartalommal megtölteni.
Az Erdélyi Nemzeti Tanács Arad megyében nem tudott intézményesülni.
A magyar képviseletet 1989-ben felvállaló RMDSZ nem erőtől duzzadó.
Lassan csak magyar anyanyelvű egyének leszünk, akiket hol ide, hol oda vet a jósorsunk, pedig ennél többet érdemelünk.
Újra kellene gombolni a kabátot, és megtenni a megtehetőt.
Értünk és helyettünk a nem magyarok semmit sem fognak tenni.