Arad és Aradvármegye községei

ARAD VÁRMEGYE ÉS ARAD SZ. KIR. VÁROS

MONOGRAPHIÁJA.

SZERKESZTETTE:

(1905. óta)

DR. SOMOGYI GYULA.

ARAD SZ. KIR. VÁROS ÉS ARAD VÁRMEGYE KÖZSÉGEINEK LEIRÁSA

IRTA: DR. SOMOGYI GYULA.

ARAD, 1913.

KIADJA A MONOGRAPHIA-BIZOTTSÁG.

ARAD, 1913., RÉTHY L. ÉS FIA KÖNYVNYOMDÁJA.

A monographia-bizottság zárszava.

Aradvármegye és Arad szab. kir. város monographiája ezzel a kötettel befejezést nyert. A mű elkezdésétől befejezéséig közel egy ember­öltőnyi idő telt el. Hogy miért ily hosszu idő, azt a III. kötet első felé­nek előszavában a szerkesztő részletesen megirta. Erre a körülményre a mű közreadásakor ujból kiterjeszkedni nem kívánunk. A monographia­bizottság, amelynek felügyelete és irányítása mellett ez a terjedelmes munka elkészült, a mű nyilvánosságra hozatala alkalmával még csak egy kötelességet kiván teljesíteni s ez a hála és elismerés adójának le­rovása azokkal szemben, akiknek tudása, fáradhatatlan buzgalma és lel­kesedése ezt a müvet létrehozta és értékessé tette. Elsősorban Dr. Márki Sándor, Dr. Lóczy Lajos, Dr. Gaál Jenő, Dr. Simonkai Lajos országos nevű tudósaink és iróink kimagasló egyéniségének és mély tudásának, továbbá Dr. Somogyi Gyula, Dr. Bartucz Lajos, Kollarov Mózes Ist­ván, Mátyás Jenő és Ipolyi Keller Iván szakavatott tollának köszönhető, hogy ez a munka a rendesnél magasabb niveaun áll és tudományos, majdan történelmi beccsel bír. Ezért nekik köszönetet mondunk a két törvényhatóság jelen nemzedéke nevében.

Ha pedig e munka egykoron a rég elmult idők forrásmunkája leszen — a történelem szemüvegén át néző utókor bizonyára nagyra fogja értékelni a megirásnál közreműködött neves tudósok és irók jeles munkáját.

De különösen meg kell emlékeznünk Dr. Somogyi Gyuláról, a monographia jelenlegi szerkesztőjéről, aki az elejtett fonalat 1905-ben ujból felvette és fáradságot nem ismerő lankadatlan szorgalmával, ra­jongó lelkesedésével és sokirányu tudásával lehetővé tette, hogy a félbe­maradt mű tető alá kerüljön.

A többi közreműködőről a III. kötet első felének előszava már megemlékezett.

Végül még egy szót az Olvasóhoz! E munka tudományos mű, de egyuttal népszerű olvasmány is. Czélja a mult felidézése és feltárása a jelen kor nemzedéke előtt, továbbá az oly gyorsan tovarohanó és napról-napra átalakuló jelen részletes megismertetése és megőrzése az utókor számára.

A két törvényhatóság és a Kölcsey-egyesület erkölcsi és anyagi tökebefektetése busás kamatokat hoz, ha e célt eléri, ha a mű elterjed, olvasójánál a kívánt megértésre talál, s ha abból az olvasó a hazafias irányu kulturmunkában való közreműködésre és haladásra buzdítást és erőt merít.

Úgy legyen!

Arad, 1913. év január havában.

Aradvármegye és Arad szab. kir. város monographia-bizottsága:

Urbán Iván,

főispán, bizottsági-elnök.

Előszó

A monographia-bizottság áldozatkészsége lehetővé tette, hogy az eredeti megyei és városi monographia tervét ezzel a félkötettel, t. i. Arad városának és a megye összes községeinek leirásával egészithessem ki. Úgy láttam, hogy az a nagy mű, mely a megye geológiai, természet­rajzi (fauna, flóra), közgazdasági s ethnographiai leirását és két nagy kötetben történetét nyujtja, csonka és befejezetlen maradna, ha a város és megyei községek leirását elhagynók. Az átalakulás és idő gyors roha­mában a még teljesen el nem pusztult hagyományokat az utókor számára megőrizni nem henye dolog. Ez a rész tehát első sorban Arad városának, azután a megye összes községeinek leirását tartalmazza. Egy nagyvárosi jelleggel biró emporium, minő Arad, szigorubb értelemben vett ethno-graphikus vizsgálódásnak épen nem hálás tárgya; mindazonáltal még e leirásban is, amennyire csak tehettem, az ethnographiai szempontot iparkodtam érvényesiteni. A községek leirásánál lehetőleg mindent összegyűjtöttem, ami csak tudományos értékkel bir: szájhagyományt, neveket és elnevezéseket, esetleges történeti hagyományokat, népszokást, stb., igy ez a mű ethnographiai tekintetben mintegy kiegésziti az első rész általános adatait. Forrásaim voltak az Aradra és Arad megyére vonatkozó történeti művek és pedig Márki Sándor, Czucz, Fábián Gábor, Parecz István munkái. Főleg felhasználtam Fábián Gábor kézirat­ban levő művét: Arad Vármegye leirása históriai, geographiai és sta­tistikai tekintetben, 1835., amelyet Márki Sándor nagylelkűen a Kölcsey-Egyesületnek ajándékozott. Kiválóan használhattam, mint nagyon értékes forrásművet Márki Sándor Arad vármegye helységnévtára cimű három vaskos kötetű anyag gyűjteményét, melyet a kitűnő tudósnak történel­mileg feldolgozni nem volt érkezése. Ezt a nagyon becses gyűjteményt az állam szerezte meg a Kölcsey-Egyesület részére. Használtam továbbá Pesty Frigyes Arad megyére vonatkozó 1857-iki gyűjtését. Végül magam is tüzetes kérdő-ívek utján két izben közvetlenül gyüjtöttem az adato­kat. E részben nagy készséggel támogatott a vármegyei hatóság, kiváltképen Schill József főjegyző ur. Sok lappangó kézirat és kisebb füzet (Lejtényi: Aradi Kalauz, és mások) nagyon becses adatokat jut­tatott birtokomba. Különösen gazdag anyagot nyujtott azonban az aradi sajtó. A lekicsinyelt vidéki sajtó! Ki sejtené, hogy a vidéki lap mily üdvös szolgálatot tesz, a maga szűk körében, a komoly tudományos­ságnak, mily hasznos ammanuensise a buvárkodónak! Hálámat itt rovom le az aradi lapok szerkesztőségeinek azért, hogy mindenkor mindenben támogattak, rendelkezésemre bocsátva kiadványaik és lapjaik teljes gyüjteményét. Arad városa leirásánál Pécsi Ödön dr. tanár ur (történeti visszatekintés), Costa János tanár ur, városi közigazgatás, értelmiség, stb.) Tolnai János dr. (szinház és szinészet), dr. Schmidt János (turista egyesület) voltak szivesek adatokat rendelkezésemre bocsátani, melyeket nagyrészt szószerint használtam fel. Borosjenő leirásánál dr. Sorbán Kornél róm. kath plébános ur értékes kéziratai nagy szolgálatokat tettek nekem.

E helyen mondok mindnyájuknak köszönetet.

Ezektől a részektől eltekintve, Arad városa és Arad megye köz­ségeinek leirása teljesen az én munkám. Egy ember munkája, ami másutt több ember vállvetett munkája szokott lenni. Igy a felfogás egységesebb. Megnyugvásom, hogy feladatomban lelkiismeretesen jártam el. Ha hiány és fogyatékosság jelentkezik, szolgáljon mentségemül, hogy: ultra posse nemo tenetur.

Arad, 1913. április utóján.

Dr. Somogyi Gyula,

szerkesztő.