130 éves a Kölcsey Egyesület Aradon

2011. november 18–19-én ünnepelték Aradon a Kölcsey Egyesület megalapításának 130. évfordulóját.

Az alkalomra készült el a Kölcsey Egyesület Fecskés könyvek sorozatának huszonkettedik darabja, amelynek a bemutatójáról beszámolt a Nyugati Jelen.

Az eseményre készülődve az elnökségben több ötlet merült föl. Először Márki Sándor – Aradvármegye és Arad szabad királyi város története című, megkerülhetetlen művének újrakiadása merült föl, majd a várható költségek miatt Somogyi Gyula – Arad szabad királyi város és Arad vármegye községeinek leírása-ra gondoltak, míg végül – javaslatomra is – a bemutatott kötet készült el 200 példányban.

Alább a rendezvényen készült néhány képem, és a kötetbe került illusztrációk – a Kölcsey-évkönyvek fejléceivel tagoltan – láthatók, és az általam írt előszó is olvasható.

A közönség

Az előadók

Jankó Andás elnök köszöntője után

Matekovits Mária olvasta föl férje dolgozatát az aradi pedagógusoknak az Egyesület életében betöltött szerepéről.

Ujj János mutatta be a könyvet.

A szerzők közül elsőként Almási Gábort hallgathatták meg a jelenlevők, aki a kötet gerincét adó dolgozata megszületésének körülményeiről is szólt.

Fekete Károly az Egyesületnek az 1990-et követő időszakáról beszélt.

Végül Jankó András megköszönte a szerzők munkáját és a kötet létrejöttében közreműködők – Ujj János olvasószerkesztő, Nagy István tördelő- és képszerkesztő, Edy Optic LTT nyomda – szerepvállalását, és megemlékezett az újraalapító elnökről, Pávay Gyula magyar nyelv -s irodalom-, logopédiatanárról.

Pávai Gyula elnök, 1990-2008 között

Előszó

Az ünneplés és az emlékezés része mindennapjainknak. Ilyenkor egy pillanatra, percekre, egy-egy napra magállunk, emlékezünk és örülünk a másokkal megtett útnak.

Ilyen aradi magyar alkalom 2011 novembere is, amikor a Kölcsey Egyesület létrejöttének 130. évfordulóját ünnepli. Ezt a kiadványt a visszatekintés és az erőmerítés segítésének szándéka szülte.

Aradnak 1880-ban 45 000 lakosa volt, amelyből 21 300 volt a magyar és 9700 román. A megyét akkor 392 000-en lakták, ebből 73 897 magyar és 241 573 volt a román.

1881-re érett meg az a felismerés, hogy az aradi magyarságnak hasznára lenne a szervezett keretek közötti közösségi életnek.

A szabad királyi város szellemi elitje úgy döntött, hogy alapít egy Egyesületet, amelynek lesz két szakosztálya, az egyik a társadalmi, irodalmi, tudományos és művészeti kérdésekkel, míg a másik a zeneművészettel foglalkozik.

A célokat nagyon sokan magukénak érezték, és lehetőségeikhez mérten hozzá is járultak megvalósításukhoz.

A Kölcsey Egyesület kezdetben magára vállalta az akkori Arad, és vidéki tagjai révén a megye teljes magyar közművelődésének gerjesztését, szervezését.

E kötet gerincét adó első tanulmány, amelyet a kisiratosi születésű, és ott dolgozó Almási Gábor történelemtanár írt, elvezet az előzményektől, a magyar nemzetállam civil szervezetétől, a nagyhatalmi akarat miatt kisebbségi sorsba került szervezeti keretek megteremtésén át majdnem a jogi fölszámolásig.

A bevezető tanulmányt Fekete Károlynak az 1990-es újraalakulást, és az utána következett 18 évet bemutató írása követi.

A mostani elnök, Jankó András bemutatja az Egyesület általa irányított utóbbi három évét.

1888-ban az Egyesületnek hét tiszteletbeli, 14 alapító- és 578 rendes tagja volt, közülük összesen 26 nő. A rendes tagok lakhely szerinti megoszlása a következő volt: Ágya, Apáca, Apatelek, Cs. Simánd, Csintye, Dés, Dézna, Erdőhegy, Fazekasvarsánd, Glogo-vác, Gurahonc, Gyorok, Gyulavarsánd, Kerek, Kerülős, Kispereg, Lovrin, Magyarát, Ménes, Nadab, Nagykamarás, Nagykikinda, Németpereg, Ó-Kígyós, Pleskuca, Prezest, Rapszeg, Sikló, Solymos, Somoskesz, Szintye, Temesvár, Tótvár, Törökbecse, Új Fazekasvarsánd, Zaránd 1–1, Agris, Almáskamarás, Bánhegyes, Berza, Budapest, Csermő, Elek, Medgyesbodzás, Monyásza, Pankota, Paulis, Szentmárton, Talpas, Taucz, Ternova 2–2, Borosjenő, Kovaszinc 3–3, Buttyin, Nagyhalmágy, Seprős, Szentanna 4–4, Újarad 5, Székudvar 6, Kurtics, Radna és Világos 7–7, Borossebes 8, Kisjenő 11, Pécska 17 és Arad 421 tag.

1915-ben 1056 rendes tagja volt az Egyesületnek, közülük 571 nő. Az 1914-15-ös évkönyvből nem derül ki a tagok lakhelye. A tisztikart Varjassy Árpád elnök, Fényes Dezső alelnök, Rudnyánszky Endre titkár, Dr. Jegesi Károly ügyész és Bancsák István pénztáros alkotta, a választmánynak 56 tagja volt, míg a tiszteletbeli tagok száma 22.

Ez a két adatsor egyértelművé teszi, hogy a korabeli Kölcsey Egyesület nem csak a megyeszékhely, hanem Arad vármegye Egyesülete volt. A nevekből kitetszik, hogy minden Arad megyében előforduló nemzetiségből kerültek tagok, de az összlakossághoz viszonyítva a zsidóság jeleskedett. Az 1915-ös nőfölény talán a háborúval is magyarázható, de biztos, hogy az alapítást követő bő harminc év társadalmi változásai is az okok között voltak.

Hol tart ehhez képest Arad megye magyar közművelődése napjainkban?

Több mint húsz civil szervezet van, zömük évi egy-két tevékenységgel, egy-két aktív taggal. Legtöbbet a Kölcsey Egyesületről és az Alma Mater Alapítványról hallunk, olvasunk.

Nem csak a tagok és a munkát vállaló önkéntesek fogytak el, hanem az érdeklődő közönség is gyér. Az okok sokfélék, egy részük mondva csinált, de az 1915 óta eltelt évszázad minden változása felhozható magyarázatként.

Ez a kiadvány, és a Kölcsey Egyesület a jövőépítő munkáról szól.

A kötet képei

Almási Gábor – Az Aradi Kölcsey Egyesület története 1881–1944