2012. májusa és novembere között a szlovákiai Új Szó napilap Szalon mellékletében jelent meg egy 34 részes vitasorozat arról, hogy ki a magyar. A 34 írás egyik másik részéhez a világhálón az azt olvasók is hozzászóltak.
A vitáról Tamás Pál szociológus írt egy összefoglaló elemzést.
Összegyűjtöttem a vita teljes anyagát, a hozzászólásokkal együtt, és innen tölthetik le az érdeklődők.
A II. világháborút követő európai politikai átrendezés sok belső feszültséget szült a szovjet blokkhoz került államok népeiben, így a Kárpát-medencében élő magyarságban is. Magyarországon ezek a feszültségek 1956-ban törtek a felszínre. A magyar forradalomnak romániai ágai is voltak. Ezek legfontosabbikát Szoboszlay Aladár neve fémjelzi.
Az 1956-os pécskai emlékmű előzménye, hogy Szoboszlay Aladár Pécskán volt káplán, és az 1921. szilveszter estéjétől – minden bizonnyal utasításra – vezetett, és a prédikációk vezérgondolatát tartalmazó plébániai regiszterből Az 1956-os emlékmű avatása Pécskán részletei…
Aradi magyaron a megyeszékhely, de olykor a megye magyarjait is értik. Az alábbiakat e kettősség jegyében írom.
A 2011-es népszámlálás ideiglenes adatainak közzététele óta tudjuk, hogy mennyivel lettünk kevesebbek 2002-höz képest.
Varga E. Árpád Erdély Etnikai és felekezeti statisztikája című munkája és a Statisztikai Hivatal adatainak felhasználásával készült az itt közölt táblázat.
A 2011-es adatokat az 1920-asokkal vetettem össze.
A számok a mai közigazgatási egységekre, községekre, városokra, és nem csak azok igazgatási, székhelytelepüléseire vonatkoznak.
Kilencven év alatt 105 401-rõl 37 067-re fogytak az itteni magyarok, az akkori 21,85%-os megyei részarányról 9,06%-ra, ami 12,79%-os magyar térvesztést jelent. A fogyás 68 334 fõ, ami 64,83%-os csökkenést jelent. Arad megyében minden három magyarból csak egy maradt.
A 68 334 fõs fogyásból harmada aradi 23 704, amit Pécska (7564), Tőzmiske (3414), Nagyzerénd (2761), Nagyiratos (2436), Vinga (1823), Szinte (1823), Lippa (1614) követ, hogy csak a legtöbb magyart elvesztő községeket említsük.
1920-ban a táblázatban szereplõ 36 községben és városban élt a megye magyarjainak 95,00%-a, 100 137 fõ, míg 2011-ben 36 544, ami már 98,58%.
1920-ban még 22 községben és városban lakott ezernél több magyar, de 2011-ben már csak tízben.
1920-ban Aradon és még nyolc községben – Zimándújfalu, Kisiratos, Nagyiratos, Nagyzerénd, Sofronya, Tõzmiske, Németpereg és Pécska – voltak többségben a magyarok, 2011-ben már csak Nagyzerénd és Kisiratos községekben.
1920-ban a magyar nemzetállamból hivatalosan még ki sem szakított megyében lüktetett a magyar élet, amit 2011-ben sajnos nem mondhatunk el.
2011-ben semmilyen, saját sorsát befolyásolni képes, önálló közösségi döntési lehetőséggel nem rendelkezik a magyarság, sem Aradon, sem Erdélyben.
Nincsenek magyar intézményeink. Egyes – magunkénak mondott – iskolákban magyar tannyelvű oktatás folyik ugyan, de azoknak nincs intézményesült magyar közösségi függése.
Az itt-ott meglévő, néhány magyar ember ügyszeretetéből táplálkozó civilszervezetek nem képesek, de ha akarnák, akkor sem pótolhatnák a hiányzó, és létfontosságú községi, megyei szintű szervezettséget.
Az RMDSZ a maga számára létrehozta a Kulturális Autonómia Tanácsát, de nem tudta tartalommal megtölteni.
Az Erdélyi Nemzeti Tanács Arad megyében nem tudott intézményesülni.
A magyar képviseletet 1989-ben felvállaló RMDSZ nem erőtől duzzadó.
Lassan csak magyar anyanyelvű egyének leszünk, akiket hol ide, hol oda vet a jósorsunk, pedig ennél többet érdemelünk.
Újra kellene gombolni a kabátot, és megtenni a megtehetőt.
Értünk és helyettünk a nem magyarok semmit sem fognak tenni.
Az album borítója, címnegyede, tartalomjegyzéke, epilógusa és képei.
ARAD SZ. KIR. VÁROS KÖZÖNSÉGE ÉS AZ ARADI «KÖLCSEY-EGYESÜLET»
MEGBÍZÁSÁBÓL
SZERKESZTETTE
VARGA OTTÓ
TANÁR.
MÁSODIK, BŐVÍTETT KIADÁS.
FRANKLIN TÁRSULAT NYOMDÁJA – BUDAPEST.
ARAD SZ. KIR. VÁROS TULAJDONA.
MDCCCXC.
Varga Ottó – Aradi vértanúk albuma, 1890. részletei…
A párthaszon hajhászása írhatja fölül Marosvásárhely sorsát.
A Kempinski szállóban Năstaseval koccintó Kelemen Attila vezette városi RMDSZ a bennünket Neptunban Iliesecu pártjának felajánló Frunda Györggyel kívánja elveszíteni Marosvásárhelyt.
A Magyar Polgári Párt egy RMDSZ-karrieristával riogatja a városi politikusokat.
Az Erdélyi Magyar Polgári Párt – EMNP – választási veszteségek árán sem indít jelöltet, mert helyi vezetőik azt hiszik, hogy a versenypártok között teljesen esélytelen Smaranda Enachera szavazó híveik azt is sikerként fogják elkönyvelni.
Bámulatra méltónak is mondhatnánk a marosvásárhelyi EMNP összefogást remélő kitartását, de ez az igyekezetük az RMDSZ teljes félreismeréséről tanúskodik. Ez pedig nem jó választási előzmény.
A Vass Levente támogatását kinyilvánított történelmi egyházak, civil személyiségek és egyetemi professzorok megint nézőkké lettek leminősítve. Közösségi erősödés helyett szélfútta, szerteszálló vágyakat élesztgetnek csupán az idei választások, mert az RMDSZ és az MPP gőgjében nem képes a közérdek szolgálatába szegődni.
A közvéleménykutatások mindenike az összefogás szavazói vágyát termi, de az RMDSZ ellenáll, bármi is legyen annak az ára, hogy a végeredmény ismertében majd a szavazókat és a miatta megszületett MPP-t és EMNP-t ócsárolhassa.
Sajnos a Markó Béla árnyékában Frunda György, Borbély László és Tokay György által 1993-ban leúszott neptunfürdő óta az RMDSZ a pártérdekei mindig fölülírták a tulipánra bárgyún pecsételő, avatatlan erdélyi magyarok jószándékát és jogos vágyait. Úgy tűnik, hogy most sem lesz ez másként.
Hiába az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elvhűsége, miszerint az egyetlen közös polgármesterjelölt megválasztásának lehetősége nyújthatna hitet és bizakodást a marosvásárhelyi magyaroknak, mert az RMDSZ szemellenzősen megy a maga, Bukarestben neki rajzolt útján.
Az Erdélyi Magyar Néppárt önsorsrontón reménykedik az RMDSZ kijózanodásában, mert ezrelékben sem fejezhető ki annak esélye, hogy „az április végéig megtartott, a magyar választók akaratát tükröző marosvásárhelyi előválasztás hozhat megoldást”. Előválasztás ugyanis – szerintem – nem lesz. Az RMDSZ és az MPP már döntött. Választási évben, konclesés közben őket nem érdekli a feltámadás öröme, és istenkáromlásnak veszik, ha valaki a pártérdekektől mentes, alázatos közösségszolgálatot és választási készülődést kéri számon rajtuk.
Az alábbi grafikonok elkészítéséhez Varga E. Árpád adatait is felhasználtam.
Az aradi Alma Mater Alapítvány szombaton, február 11-én tartotta tisztújító közgyűlését.
Kedves hangulatú verses-zenés összeállítással kezdődött a Közgyűlés.
A Közgyűlést köszöntötte dr. Pálfi Sándor leköszönő elnök.
A rendes- és az alapító tagok, meghívottak:
2011. november 18–19-én ünnepelték Aradon a Kölcsey Egyesület megalapításának 130. évfordulóját.
Az alkalomra készült el a Kölcsey Egyesület Fecskés könyvek sorozatának huszonkettedik darabja, amelynek a bemutatójáról beszámolt a Nyugati Jelen.
Az eseményre készülődve az elnökségben több ötlet merült föl. Először Márki Sándor – Aradvármegye és Arad szabad királyi város története című, megkerülhetetlen művének újrakiadása merült föl, majd a várható költségek miatt Somogyi Gyula – Arad szabad királyi város és Arad vármegye községeinek leírása-ra gondoltak, míg végül – javaslatomra is – a bemutatott kötet készült el 200 példányban.
Alább a rendezvényen készült néhány képem, és a kötetbe került illusztrációk – a Kölcsey-évkönyvek fejléceivel tagoltan – láthatók, és az általam írt előszó is olvasható. 130 éves a Kölcsey Egyesület Aradon részletei…
ARAD VÁRMEGYE ÉS ARAD SZ. KIR. VÁROS
MONOGRAPHIÁJA.
SZERKESZTETTE:
(1905. óta)
DR. SOMOGYI GYULA.
ARAD SZ. KIR. VÁROS ÉS ARAD VÁRMEGYE KÖZSÉGEINEK LEIRÁSA
IRTA: DR. SOMOGYI GYULA.
ARAD, 1913. Arad és Aradvármegye községei részletei…
