A 2010. november 6-ai Klebelsberg-nap második részét a Magyarpécskán született Mester Jánosnak szenteltük, akiről először dr. Oláh János főiskolai tanár – SZTE JGYPK Szeged – írását olvastuk föl.
Az alkalomra egy kiadvány is készült, amely itt található.
Mester János emlékezete
Oláh János
Mostanában divatos a régiekre emlékezni. Gondoljunk a digitális tv csatornák műsoraira, melyekben régen eltávozott emberek emléknyomait kutatják a történészek, rokonok. Különösen fontos azok jelentőségét felidézni, akikre méltán lehet büszke egy település, egy régió, több intézmény. Különleges érdeklődés illetheti azokat, akiket az utókor mintha szándékosan mellőzött volna, munkásságukat mintha semmibe vette volna. Holott az ő munkásságuk, tevékenységük is európai és nemzeti örökségünk része, emberi helytállásuk pedig a mának is üzen.
Ideje, hogy észrevegyük Mester János gazdagságát is, melyet szellemi öröksége jelent. Ideje, hogy felhagyjunk gazdagságunk e részének eltékozlásával. Ideje, hogy összegyűjtsük Mester János munkásságából, ami megmaradt, hogy felidézzük az embert.
A pécskaiak emléktáblát avatnak a tudós tiszteletére. Az a település, amelyik emlékezik nagyjaira a jövőt építi. Pécska 1910-ben jelentős nagyközség volt. A Révai Nagy Lexikon szerint: „Van járásbírósága és adóhivatala, királyi közjegyzősége, takarékpénztára, gőzfűrészgyára, gőzmalma, szeszgyára, vasúti állomása. Sokáig széke volt az államjószágok igazgatóságának. Lakói kitűnő földművelést űznek s igen jómódúak.”
A településen tehát pezsgő élet folyt. Nem véletlen, hogy így a helység több jelentős személyt tudott adni a világnak, a hazának, a régiónak. Legnagyobb fia természetesen Klebelsberg Kuno miniszter.
Mester János 1879. szeptember 15-én született Magyarpécskán. Szülei (Mester János és Katona Erzsébet) nagy gondot fordítottak fiuk neveltetésére. Mester professzor így írt arról, hogy mi határozza meg az embert: „Az egyén sohasem lehet elszigetelt, gondolatvilága sohasem tüneményes vagy egészen eredeti, hanem sokban hasonlít a gyógyforráshoz. Magas sziklás hegység tetején szivárog a földbe az esőcsepp, és átvándorol a sok geológiai rétegen. De midőn a völgy ölén áldásos erőkkel kristálytisztaságában előtör, megérzik rajta a megtett út, a vasas, magnéziumos vagy szénsavas rétegek hatása, melyet befogadott, sajátjává tett… A felnőtt az alkotó munkához fogó ember gondolatvilágán is megérzik az eszmeáramlatok befolyása, melyekben növekszik, az egyéneké, akik tanították, akikkel barátkozott, vagy ellenségesen állott.”
Mester János elemi iskolai tanulmányait Pécskán végezte el. Szülei öt elemi után német szóra Zádorlakra küldték, melyet később jól elsajátított. Temesvár lett életének következő állomása. Édesapja a Temesvári Római katolikus Főgimnáziumba íratta be. Több tanév végén ért el kitűnő eredményt, jeles minősítéssel érettségizett. A temesvári iskola jó alapot biztosított Mesternek. Felnőttkorában német, francia, olasz, latin könyveket olvasott eredetiben, de értett és olvasott angolul, spanyolul, románul és szerb nyelven is.
1899-ben felvételt nyert egyházmegyéje papnövendékei közé és püspöke Rómába küldte tanulni. A Collegium Germanicum-Hungaricumba került, s a Gergely Egyetemen tanult. Itáliában együtt tanult Vass József későbbi miniszterrel, nagypréposttal. A legnagyobb hatást természetesen kitűnő tanárai gyakorolták rá.
Pályáját Temesvár-Gyárvárosban kezdte, ahol káplán és zárdalelkész lett. 1910-ben belépett a jezsuita rendbe. Először Nagyszombatra került, majd Belgiumba helyezték. Hazatérése után két évig a pozsonyi rendházba tevékenykedett, majd három évet a pesti, két évet a budai rendházban töltött. 1915-ben a budapesti egyetemen filozófiai doktorrá avatták. Rómában, 1902-ben a bölcselet doktora lett, 1925-ben pedig a budapesti teológiai kar bekebelezett doktorrá fogadta. 1919-től a temesvári hittudományi főiskolán teológiai rendes tanár. Közben e vidék Romániához került, Mester diplomáciai érzékét bizonyítja, hogy elérte a magyar nyelvű Egyházi Szemle megjelenését. A trianoni Magyarországon a csanádapátfalvi plébánia akkor jól jövedelmező plébániája várta. Ő azonban a tanítást választotta (papi hivatását nem elhanyagolva). 1921-től az Állami Erzsébet Nőiskola Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolájának rendes tanára a filozófia és pedagógia tárgykörben. Az Apponyi Kollégiumban kísérleti lélektan tanfolyamot vezetett. Tanított a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumban is, ahol Nagy László közeli munkatársa lett. Mester feladata volt az általános lélektani tudományos tételek demonstráló bemutatása. Ide tartoznak az ingerküszöb-mérések, reakció-időmérések, emlékezet, figyelem, fantázia, tanulási módok vizsgálatai stb. Mester tanítványai megismerték a különböző műszerek kezelését, pedagógiai jellegű kísérleteket végeztek. A munkaiskola lélektani alapvetése és új formális fokozatai című munka reprezentálja a legjobban a fiatal professzor pedagógiai elképzeléseit, melyek Nagy László tetszését is elnyerték. 1927-ben a müncheni egyetemen a kísérleti lélektan ottani eredményeit tanulmányozta.
1928-ban a miniszter Szegedre helyezte az ottani újonnan szervezett polgári iskolai tanárképző főiskolára, mely a budapesti Pedagógium és az Erzsébet Nőiskola egyesítéséből keletkezett. Mester a pedagógiai és filozófiai tanszék élére került, ahol rövid ideig maradt. 1930-ban a szegedi egyetem filozófiai tanszékének vezetésével bízták meg. Szegedre már tekintélyes emberként érkezett, egy sor tudományos társaság tagja volt. Jól beilleszkedett a város, az egyetem alkotó légkörébe. Jó kapcsolatot alakított ki Kisparti Jánossal, a szegedi tankerület kiemelkedő főigazgatójával, aki bevonta őt az országos tekintélyű Nevelésügyi Szemle szerkesztésébe. Gyakran tartott előadást a tankerület nevelőinek.
A szélsőjobboldali diákszervezetek ekkoriban az egyetemen jelentős erőt képviseltek. Mester sohasem engedett a felheccelt agresszív diákoknak, ebben követve pesti Finánczy Ernő vagy a szegedi Horger Antal bátor fellépését a randalírozó diákokkal szemben. Mestertől távol álltak a szélsőséges nézetek. Személyesen ismerte a híres olasz antifasiszta professzort Benedetto Crocet.
Többször megfordult Itáliában egyetemi tanársága idején. Legnevezetesebb munkája ebből a korból Az olasz nevelés XIX. és XX. században. 1938-ban jótevője Glattfelder Gyula (1874-1943) püspök javaslatára a pápa házi főpapjai sorába emelte, pápai prelátussá nevezték ki.
1943-ban a Délvidéki Nevelők Egyesülete kiadásában megjelenő színvonalas Nevelésügyi Szemle főszerkesztője és a kiadója lett. Öt számot szerkesztett összesen, követte a Kisparti János és Tettamonti Béla által kialakított hagyományokat.
A két világháború között Szegeden is tapasztalható volt a katolikus megújulás, melynek a Rerum novarum adta meg a programját, ezt XI. Pius pápa 1931-ben kiadott Quadrogesimo anno enciklikája korszerűsítette. A kor nagy feladata volt a katolikus autonómia megvalósítása, melynek során különböző szervezetek alakultak, előadásokat tartottak stb. a megújulást Mester professzor is támogatta előadásaival, szervező munkájával, tanulmányaival. Kijelentette, hogy Krisztus előtt szinte csak egy bűn létezik, a felebarát megsértése, nyomorgatása: „Nem lehet az égbekiáltó bűnt, a munkás bérének elvonását egy kis alamizsnálkodással… jóvátenni.”
A szegedi professzor többször volt dékán, prodékán. Állandóan harcolt, hogy jobb feltételeket biztosítson oktatóinak.
1944. őszén a szovjet csapatok elfoglalták Szegedet is. Mester ekkor részeg orosz katonákat fékezett meg erélyesen. Elérte, hogy a szovjetek bocsánatot kértek a fizikai bántalmazásokért. Bátor tett volt.
A háború utáni politikai csatározásokban betegsége miatt már nem nagyon vett részt. Elveit azonban nem adta fel. 1949-ben ment nyugdíjba. Solymárra telepítették ki. 1954. július l-jén halt meg egy budapesti kórházban életének 75., papságának 50. évében. Az óbudai temetőben nyugszik. A háború után egy bizottság igazolta, mivel politikai eljárás nem indult ellene, így a rendszerváltozás után rehabilitált egyetemi oktatók névsorában nem szerepel a neve.
Munkássága példás. Több tudományterületen jelentőset alkotott: pedagógia, pszichológia, filozófia, irodalomtörténetet, szakképzett elektrotechnikus is volt. Szegeden sok híres tudós élt Mester itten tartózkodási idején. A professzor méltó társuk volt. Munkássága a mának is üzen.
Kedvenc mottója legyen végezetül: „Úgy kel élnünk, ahogy hiszünk, mert különben úgy kezdünk hinni, amint élünk.” Ezt életében be is tartotta, ezért emlékeznek meg a pécskaiak a település neves szülöttéről. A pécskaiak a múltra emlékezve a közös európai jövőt építik, melyért Mester János is sokat tett.
A Klebelsberg-napra eljött makóiak közül Bogoly József Ágoston a Roger Bacon bölcseletéről és pályájáról tanulmányt író Mester János gondolkodásmódját az alábbiak szerint mutatta be.
Magyarpécskán az a két ősz volt igazán termékeny, amikor 1875. november 13-án megszületett Klebelsberg Kuno, és 1879. szeptember 15-e, amikor Mester János született. Négy év korkülönbség volt köztük. Akkor születtek ők, amikor egyesek szerint az egyetemes európai kultúra- és eszmetörténetben a pozitivizmus terjedni kezdett és már egyre szélesedő körben fejtette ki hatását. Az egyháztörténetben nevezetes Rerum Novarum című enciklika (1891) utáni korszakot egy világi szinten erősödő vallástalanodási társadalmi folyamat is jellemzi.
Mester János olyan irányban fejlesztette magát, hogy tudomásul vette a szellemi kihívást: az emberi együttélés egyetemes egyházi szellemében fog korszerű tudóssá válni. 1915-16-ban káplánként és zárdapapként szolgálta egyházát Temesvár-Gyárvárosban. A Religio című Budapesten megjelenő katolikus folyóiratban Roger Bacon (1214-1294) bölcseleti munkásságáról 1915-ben jelentetett meg tanulmányt két részletben, ezzel a címmel: Rogerius Baco fejlődése, jelleme és szerepe az emberi művelődés történetében. Roger Bacon fontosnak tartotta a látszattudás mögötti tudatlanság kimutatását.
Roger Bacon szobra. Oxford University Museum of Natural History
Mester Jánosra hatással voltak korszakának pozitivista és posztpozitivista gyakorlatias természettudományi szemléleti formái, de a metafizikai hagyományt is mindig figyelembe vette. A művelődéstörténeti, historicista szempontot egyesítette az ismerethatár-kutató teóriával. Amikor Temesváron a hittudományi főiskola tanárává kinevezték, akkor már tudósi mivoltában is érett ember volt.
A hívő jezsuita Mester János a kérdőjeleket is bátor volt felrakni. Mester János magáévá tette az európai kultúra humanista értékeszményeit. Klebelsberg Kuno miniszterként – 1922. június 16-tól 1931. augusztus 19-ig – az európai kulturális értékőrzést tekintve ugyanezt a koncepciót képviselte.
Klebelsberg Kuno magalkotta azt a párhuzamos kinevezési játékszabályt, miszerint ha van a szegedi egyetemen református filozófusunk, Bartók Györgyünk számára tanszék, akkor legyen ott ugyanúgy a katolikus Mester Jánosunk számára is filozófia tanszék.
A megemlékezést követő szentmise után a katolikus templom falán lelepleztük Mester János emléktábláját.
Az eseményről a november 12-ei Makói Hírek a 3. oldalán számolt be.
A Nyugati Jelen tudósítása itt olvasható.
A Temesvári Rádió Magyar Adásának tudósítása itt hallgatható meg:
Pataky Lehel Zsolt – Klebelsberg-nap Pecskan
Ennek rövidített változatát a Kossuth Rádió határok nélkül című műsora is közvetítetette.