Alább a pécskai Búzavirág Néptánccsoport 30. születésnapja alkalmából szervezett temetői megemlékezés, ünnepi műsor és az azt követő bál eseményeinek szöveges-képes összefoglalója olvasható és látható.
A szöveg alapjául Engi Márta műsorvezető szövege szolgált.
A rólam készült képeket Bartok András, a többit magam készítettem.
A pécskai Művelődési Házban este hatkor kezdődött ünnepi műsort Bartok András, a Búzavirág Egyesület elnöke nyitotta meg, aki örömét fejezte ki, hogy nem csak néhányan, hanem sokan eljöttek az évfordulós emlékműsorra. Elmondta, hogy ha nincs múlt és jelen, akkor a jövő is nagyon nehéz. Köszöntötte Antal Péter polgármestert, Stanoiov Miodrag alpolgármestert, Faragó péter RMDSZ-es parlamenti képviselőt, Matekovits Mihályt és Máriát, Bognár Leventét, az RMDSZ-es városi tanácsosokat. Közülük Csepella János és Bacsilla Sándor volt jelen, de később utóbbi eltávozott, és Lovas Lóránd hiányzott.
A műsort Engi Márta óvónő, a Búzavirág Egyesület 2001–7 közötti alelnöke vezette:
Egy történetet fogok most önöknek elmondani dióhéjban, egy sokak által jól ismert szép és hosszú történetet, rengeteg lelkes ember munkájának gyümölcsét, ami reméljük egy végtelen történet marad.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Pécskán, egy iskolai tánccsoport Kocsik Teréz tanárnő kezei alatt úgy a 70-es évek végén tarsolyukban 3 tánccal. Majd gondoltak merészet és nagyot és 1980-ban megalakult a pécskai magyar néptáncegyüttes amely a Búzavirág nevet kapta. A csoporthoz két lelkes fiatal tanító Khell Jolán és Khell Levente csatlakozott és együttes erővel 1982-re összeállt a csoport önálló műsora, amellyel Pécskán kívül sok településen, neves fesztiválokon és turnén arattak hatalmas sikereket. A Búzavirág tánccsoport tevékenysége 1989–90 között szünetel, majd ismét életre kel, mint a phönix madár. A Nagy István vezette RMDSZ, valamint a pécskai Kolping család, élén Heinrich József esperes úrral támogatja az együttes újraéledését és tevékenységét. 2000. novemberében –, a Búzavirág 20. születésnapja után – megalakul az azonos nevet viselő civilszervezet, amely az óta anyagi biztosít az együttes számára. Fridrik Rozália tanárnő lett az egyesület elnöke, 2007-ben őt követte Nagy István tanár úr és 2008-tól Bartók András. A tánccsoport szalmai vezetését Makra András szegedi táncoktató vette át. Az utánpótlásról, a Búzavirág aprajáról Süli Erzsébet és Engi Márta igyekeztek gondoskodni. Felpezsdült az élet, és mind a mai napig pezseg, amit az alábbi képekkel be is tudunk bizonyítani, mert ez az együttes 2010. november 20-án harmincadik születésnapját tartotta, ott készültek a felvételek. Egy ünnepelt kapni szokott, de most adott, mégpedig táncokat és nem is keveset. Sok régi és új táncos néhány hét kemény munkával igyekezett az estét emlékezetessé tenni. A táncosok között voltak, akik már Kocsik Teréz tanárnő iskolai csoportjában is táncoltak, majd 1980-tól kisebb-nagyobb megszakítással mind a mai napig ropják, és vannak olyanok is a gyermekek között, akik csupán csak néhány hete csatlakoztak a csoporthoz.
A néprajzi irodalom a magyar nyelvterületet öt nagy tájegységre tagolja: az Alföldre, a Felföldre, a Dunántúlra, a történelmi Erdélyre és a Csángóföldre.
Az első tánc Erdélyből való, a Kolozsvártól nyugatra eső Kalotaszegről. Az aktív tánccsoport adta elő a kalotaszegi legényest, csárdást és szaporát. Idén augusztusban ezt a táncot franciaországi breton közönség is láthatta.
Az induláskor a tarsolyban lévő három tánc egyike, a szóló volt, amelyet egykor Lelik Márta és Süli József táncolt most pedig Bartha Zsolt és felesége Kelemen Gabriella adta elő.
Mezőség az Erdélyi medence középső területén fekszik, a Szamos és a Maros folyók között. Hatalmas kopár dombjai erősen elütnek az Erdélyt koszorúzó erdős hegyektől. A bemutatott mezőségi táncrend az ördöngösfüzesi ritka, fogásolás, szökős, korcsos és sűrű csárdás valamint sűrű magyar.
A Búzavirág tánccsoport apraja, a legkisebbek. Külön köszönetet illeti a hét kisperegi gyermeket és lelkes szüleiket, akik fáradságot nem kímélve minden hétvégén átjönnek a szomszéd faluból a táncpróbákra. Ők somogyi gyermekjátékokat és táncokat adtak elő.
Az egykori táncosok hölgykoszorúja, köztük anya és lánya együtt táncol és éneklik, hogy „Kék ibolya búra hajtja a fejét”. Az évfordulós előadáson Sárközi karikázót táncoltak.
A tánccsoportot három részre tagolódik: a legkisebbek – az apraja, a középsőcsoport és a nagycsoport – a nagyja. 2009-ben, a Búzavirág néptánccsoport nagyjai, 29 év után ismét ellátogattak egykori második turnéjuk színhelyére, Székelyudvarhelyre, ahol vendéglátójuk, a Búzavirág egykori vezetőjének, Khell Leventének a lánya volt. A csoport teljes repertoárjával kápráztatta el a helyi közönséget. Televíziós felvételek is készültek a Búzavirág munkájáról, táncairól. 2005-ben az InfoTv adásában, 2009. februárjában az MTV1 Hétmérföld műsorában és idén, alig egy hónapja Aradon a Szakszervezetek Művelődési házában. Ezeken a délelföldi táncokat is előadták.
Először egy pécskai Templombúcsún láthattuk a szászcsávási pontozó és cigány táncot, ami nem kis gyakorlás eredménye.
Faragó Péter a növény búzavirág és az ágas-bogas feladatokat betöltő piros-fehér-zöld színű folklórt virágzó pécskai Búzavirág Néptánc-csoport között vont párhuzamot és kivételes megtiszteltetésnek nevezte, hogy együtt lehet azokkal, akik bármilyen áldozatot meghoznak azért, hogy másoknak örömöt, boldogságot okozzanak. Elmondta, hogy a Búzavirág nélkül nincs pécskai magyar kultúra, nincs Arad megyében magyar néptánc.
A képviselő egy díszoklevelet adott át a Búzavirág Egyesület elnökének, Bartok Andrásnak, az Arad Megyei RMDSZ hálája és elismerése jeléül.
Bartok András megköszönte a díszoklevelet, és elmondta, hogy a tánccsoport további működése a közönségen is múlik.
Az egykori táncosok legényei következtek a toborzó legényesével.
A negyedik nagy tájegység Erdély legnagyobb magyar vidéke, Székelyföld. A székelyek nem vármegyékbe, hanem székekbe szerveződtek: Aranyosszék, Marosszék, Szereda fiúszékkel, Udvarhelyszék, két fiúszékkel (Keresztúr- és Bardócszék), Csíkszék két fiúszékkel (Gyergyószék és Kászonszék) valamint Háromszék, mely voltaképpen négy, Sepsi-, Orbai-, Kézdi- és Miklósvárszék együttesét jelenti. Innen a következő táncok neve: széki táncok.
A palotás egy szép páros tánc, amely már több mint 30 éve van a pécskai Búzavirág néptánccsoport repertoárján, amit a régi táncosok adtak elő.
Az egyesület és alapítványok támogatásával a tánccsoport tagjai több tánctáborban vettek részt. 2009-ben a középső csoport táncosai Margittán voltak, ahol rábaközi táncokat tanultak.
A Búzavirág néptánccsoport első koreográfusa, aki 25 évig volt a szakmai irányító, a székelyföldi Khell Levente tanító, akivel együtt táncolt tanítónő felesége is, a pécskai Szép Jolán.
Az 1982-es „Perdülj Táncra” című önálló műsor egyik kedvelt darabja volt a marosszéki páros, amit leghamarabb tanulták meg a kezdő táncosok.
A tánccsoport programja igen zsúfolt. Kora tavasztól késő őszig szinte minden hét végén belföldi és külföldi kiszállások vannak különböző fesztiválokra, városnapokra, templombúcsúkra. A sárközi karikázót, verbunkot és csárdást már sokszor előadták, nem kis sikerrel.
A Búzavirág Egyesület – a tánccsoporttal közösen –, először 2008-ban szervezett Pécskán néptánc-tábort, ahol a résztvevők a táncokon kívül népdalokat tanulhattak, és néprajzi ismeretekkel is gazdagodhattak. A mezőföldi tánc ennek a tábornak a gyümölcse.
„Szép a rózsa három napos korában” mondja a népdal de nem csak a rózsa szép, hanem szép újra együtt látni a régi táncosokat, a lelkesedést, ahogyan zokszó nélkül végigcsinálták a próbákat. Még a fáradság sem látszott rajtuk pedig egyesek a munkahelyükről, mások a házimunkától jöttek el, hogy a jól ismert dallamok felcsendülésekor lábuk táncra perdüljön. Kár, hogy ez csak 5 évenként egyszer jön össze.
2006 augusztusában a Búzavirág néptánccsoport Magyarországon, a Nagykátai Nemzetközi Tánctalálkozón vendégszerepelt, ahol igen nagy sikert aratott a magyarbődi karika, csárdás és friss.
A Búzavirág fennállása óta háromszor járt Belgiumban, először a helyi Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület szervezésében, dr. Pálfi Sándor vezetésével, 1997-ben, majd 2006 tavaszán és az idén 2010 májusában. Mindhárom alkalommal elnyerték a nézők tetszését. A pécskai páros táncot első ottjártukkor is nagyrészt azok táncolták, akik most is előadták.
Matekovits Mária Berde Mária verssel a 125 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevében köszöntötte a Búzavirágot, majd átadta László Károly kézdivásárhelyi keramikusművész életfát ábrázoló domborművét, amely motívumai a Szatmár megyei, honfoglaláskori sírból, egy női aranyfonatból áll össze.
Az ötödik magyar néprajzi tájegység a moldvai csángóvidék, amelyhez a Tatros, Bákó és Roman vidéke tartozik. A moldvai körtáncok erről a vidékről valók. A Búzavirág a 2004-es Templombúcsún mutatta be először. Az évfordulós műsorban mindenki táncolta, aki valaha is járta.
Az estet köszöntötte Pécska polgármestere, Antal Péter is.
Nincsen rózsa tövis nélkül, no de tánc sincs zene nélkül. 30 év alatt a zenekari gondok végigkísérték az együttes munkáját, s az, hogy mégis működni tudott az a néhai Boldizsár Jánosnak, valamint Szép Zoltánnak, Rabb Mártonnak és a ma este is zenélő Kurunczi Istvánnak és Ordódi Péternek köszönhető. A gólyatáncot Makra András is kísérte, hegedűn.
Nagy István fizikatanár, a Búzavirág 2007—8 közötti és a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület mostani elnöke felelevenítette az ugyanezen a színpadon 1990. március 15-én mondott beszédének körülményeit, az akkor is zsúfolt nézőteret és az akkor 100-al több ülőhelyet. Említette a ’89-es változás utáni kezdetet, Juhász János első Búzavirág-felelőst, Zágoni-Szabó András tevékenységét és a néhai Libus András Búzavirág-fényképeit, de szólt a 15., a 20. és a 25. Búzavirág-születésnapról, a táncosok és a tánccsoport hátországa által 1990. óta elvégzett sok-sok munkáról, aminek köszönhetően a csoport műsorait megnéző közönség és az elöljárók részesei lehetnek a magyar néptánc nyújtotta szépségnek. Ezt az áldozatos munkát – bár csak előadás után jutott olykor egy-egy üveg sor vagy ritkábban vacsora – a táncosok szívesen végezték és végzik, mert úgy voltak vele, hogy ezzel tartoznak önmaguknak, a saját lelküknek és annak a közösségnek, amelyből vétettek, a pécskai magyarságnak. Nos, ez a pécskai magyarság megtehetné, hiszen vagyunk még vagy háromezren, hogy minden egyes alkalommal, amikor arról értesülnek, hogy műsoros esten lép fel a tánccsoport, hogy megtöltsék ezt a termet. Ehhez képest az évközi ünnepeken – március 15., október 6., néptánccsoportok találkozója – voltunk a teremben ötvenen, legfennebbb százan, és jószerivel a hozzátartozók. Ez egy kicsit a mi, mindannyiunk szegénységi bizonyítványa.
Tudom, hogy nem illik ünneprontónak lenni, de valaki időnként el kell mondjon olyasmit is, amit nem szívesen hallunk, mondta.
Szólt a három héttel korábban megjelent színes, több mint ötven képpel illusztrált Búzavirág-füzetről, amelyet a nemzetiségi néptánccsoportok találkozójára készített, amit az ő ünnepi ajándékaként is fel lehet fogni. A kiadvány utolsó oldalán a pécskai magyarságról sokat mondó számok vannak. 1890-ben Pécskán 8674 magyar élt, és ma a harmada van, van talán 3300. Akkoriban, az 1890-es években Pécskán évenként 330 elsős volt, ma van 12-15.
Ez a mi tükrünk, és ha nem vigyázunk rá, akkor rövid időn belül össze fog törni, és meglátjuk, hogy mit hoz majd nekünk az 50. Búzavirág-születésnap.
A 2010. november 20-ai 30. Búzavirág-születésnap azért jöhetett létre, mert a 2001-ben létrejött Búzavirág Egyesület vezetősége jó ideje éjt nappá téve dolgozik: Az egyesület elnöke: Bartok András, alelnöke Dancu Angéla, a vezetőség tagja még Süli Erzsébet, Kovács László, Botka Cerasela, Csák Éva, Bartok Mária, Borsos Mária, Sisa Edit, Csák Ferenc és Süli Bertalan a táncosok közül, valamint jómagam, aki mostanában keveset tudok velük lenni. Megérdemel az elnökség egy tapsot. (Taps.)
Nagy István azzal zárta, hogy a legközelebbi viszont látásig munka van bőven, de csak akkor járunk a végére, ha mindannyian végezzük.
A Búzavirág Egyesület 2005. óta évente szervez Pécskán Néptánc-találkozót, amelyre belföldi és külföldi néptánccsoportokat hív meg. A szatmári verbunkot, csárdást és frisset a 30. évfordulós műsor utolsó táncát a 2005-ös Néptánc-találkozón mutatta be először a Búzavirág. Akkor polgári ruhákban, de azóta sokszor láthatta viseletben is a helyi, és nem csak a pécskai közönség.
A Búzavirág Egyesület köszönetet mond elsősorban a táncosoknak, a szüleiknek és családjaiknak, akik lehetővé teszik, hogy minden próbán ott legyenek. Köszönet illeti a tánccsoport jelenlegi koreográfusát, a szegedi Makra Andrást, aki azon van, hogy a csoport egyre szebb, és színvonalasabb előadásokat tarthasson. Köszönet az Egyesület vezetőségnek, és mindazoknak, akik az anyagi hátteret biztosítják a tánccsoport számára: a pécskai Polgármesteri Hivatalnak, a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesületnek, az Ipartestületnek, a pécskai Művelődési Háznak, a Szent Antal Egyesületnek, az Arad megyei tanácsnak, a Tomi Impex KFT-nek, a Toşa vendéglőnek, a Communitas és az Eurotrans Alapítványoknak, a pécskai RMDSZ-nek, az MKIDSZ-nek, a Római Katolikus Plébániának, a 2-es számú általános iskola vezetőségének, valamint a csoport megannyi más támogatójának.
Kívánjuk, hogy mindannyiunk örömére és Pécska város büszkeségére még sokáig nyíljék a „Búzavirág”, zárta a műsort Engi Márta.
Ezt követően az Egyesület elnöke az arra érdemeseknek tartottaknak átadta az ajándékaikat.
Néhány kép a teremből:
A műsor a Csak egy kék színű virág című dal közös eléneklésével zárult.
A műsor után 260 egykori és mostani táncos valamint a meghívott vendégek reggelig tartó bálon vettek részt a helyi Ipartestületben.
Az előadásról beszámolt a Nyugati Jelen, ami az Erdély ma honlapon is olvasható.
