2017-es Kölcsey-díjak Aradon

A helyi sajtó beszámolt a 2018. január 25-ei eseményről.

A kitüntetett Jámbor Ilona megkért, hogy az eseményen ismertessem a munkásságát. Lentebb található a fölolvasott laudációm.

Márkus János a Kölcsey Egyesület titkára, Berecz Gábor ügyvezető elnök, Kocsis Rudolf díjazott, Nagy István, Jámbor Ilona díjazott, Puskel Péter Kocsis Rudolf laudálója, Fekete Károly alelnök

Jámborné Cucuruzan Ilona laudációja

Cucuzan Ilonát 1969-ben vettem észre, amikor a Tornyai Általános Iskolában a Napsugártól négy író tette tisztét, és egyikük, talán Kányádi Sándor az iskola magyar tanulói előtt fölolvasta egy négysorosát, majd jutalomkönyvet ígért annak, aki elsőként elmondja kívülről. Miután a költő másodszor is megismételte versét, Ilona nyújtotta a kezét, és elmondta azt. Ő ötödikes volt, én nyolcadikos.

Legközelebb a Cseke Gábor szerkesztette, az átkosban is olvasható Ifjúmunkás hasábjain láttam viszont a nevét, ahova már középiskolásként is írt, és 1976-tól a lap vezetőségébe is meghívták.

Kolozsvári geológus hallgatóként a Visszhang mozgalomban volt örökmozgó mindenes.

Legközelebb Pécskán láttam viszont Ilonát, ahol az egyetem után, 1981 és 1987 között geológusként kőolajat fürkészett, és a végzett munkájukról írt az Ifjúmunkásnak és a Vörös Lobogónak. Utóbbinál Hudy Árpád ifjú riporterei egyike volt.

1987-ben a fúrótornyok olajszagától eltántorodott a bukaresti Előréhez, bányászati tudósítónak. 2001-ig maradt aradi tudósítóként a Romániai Magyar Szónál, az Előre 1989 utáni utódjánál.

2001-ben visszatért a geológiához, amiből meg is lehet élni.

1989-ben fölszabadult, és elkezdett izegni-mozogni, mint elefánt a porcelánboltban. Sikeres volt egyes ötletei megvalósításában, és a csalódások gyűjtésében egyaránt.

Az 1989-es fordulat után Péterszabó Ilona ott volt az RMDSZ megyei vezetésében, amit hamar otthagyott, mert zavart okozott lelkének szabad szárnyalása.

1991-ben megalapította az Arad-Pécs Román–Magyar Baráti Társaságot, amiből 1999. végén ábrándult ki, mert a román vámnál elvették a civil kurázsiját.

A Szoboszlay perben életfogytiglanra ítélt néhai Ferenc Béla Ervin ferences szerzetes tornyai hittanos tanítványaként válhatott vesszőparipájává az erdélyi 56, ez a máig le nem zárult történet. Pislákol a remény, hogy idén befejeződik a kivégzettek sírjának keresése. Ha megtalálják a hamvakat, akkor nem kell lemondani végleg azok kereséséről.

2003-ban adta ki az 56 után 57-en a temesvári perben című dokumentumgyűjteményét, amely 3 kiadást ért meg. Bemutatta Budapesttől Csíkszeredáig, Szatmárnémetitől Temesvárig. Majdnem 1500 példány fogyott el belőle

2005-ben megalapította az In memoriam 1956 Egyesületet. A téma erdélyi kutatóinak részvételével – Vekov Károly, Dávid Gyula, Tófalvi Zoltán – minden évben több előadást és emlékműsort szerveztek.

2009-ben emléktáblát helyeztek el az aradi minorita templomban az ártatlanul elítélt, majd kényszermunkatáborban meghalt Karácsonyi István atyának az emlékére.

Ugyanebben az évben jelent meg Jámbor Ilonának a szülőfalujáról írott dokumentumgyűjteménye, a Tornya fényben és árnyékban.

2010-ben a Szoboszlay-perben kivégzett pécskai Lukács István szülőházára tettek emléktáblát.

2013-ban – a Magyar Külügyminisztérium támogatásával – a tíz kivégzett egyikének, Lukács Istvánnak a szülőhelyén, a pécskai templomtéren –, fölállították a Dinyés László tervei alapján és Sándor István közreműködésével kivitelezett emlékművet, amely a Szoboszlay-per 57 áldozatának állít emléket.

2016-ban amatőr színjátszók Pécskán adták elő Ilonának a Szoboszlay-perről irt Az Eszméktől a vérpadig című dokumentumjátékát.

Karcolatai, novellái a Szövétnekben és a Havi szemlében jelennek meg.

Tagja a Kölcsey Egyesületnek, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének és az aradi vállalkozók szervezetének.

A tornyai ProPirKult Egyesület rendezvényeinek tevékeny résztvevője.

Kitüntetései:

2014-ben a vingai bolgárok a közösségért végzett tevékenységét ismerték el.

2015-ben irodalmi munkásságáért Irodami Jelen díjban részesült;

2016-ban a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezettől megkapta a Hűséggel a hazáért – 1956 szellemi örökségének megőrzéséért és a magyarságnak tett szolgálataiért díjat.

Jámbor Ilona örökmozgó, lelkes, kitartó, önzetlen, fáradhatatlanul tevékenykedő, emberi gyengeségektől sem mentes, teljes ember, alkotó személyiség, aki sosem azt nézi, hogy kap-e valamit azért, amit elvégez. Felismeri feladatait, és azoknak végükre is jár. Lánya által a szelleme a gyermekkorában még gyerekekkel teli, mára kiürült tornyai iskolától, az óceánokon át, a többi kontinensig terjed.

Mindez azért is lehetséges, mert párjával, Jámbor Gyulával egymás kezét fogják.

Az Aradi Kölcsey Egyesült megfelelő embert választott, amikor 2018-ban Jámbor Ilonának ítélte az egyik Kölcsey-díját.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .