Vizsgák

–    Csapó Benő – Az iskolai tudás, 2002, Osiris kiadó

–   Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért, 2008

–    A közoktatási intézmények teljesítményének mérése-értékelése, az iskolák elszámoltathatósága

–   Fóris-Ferenczi Rita – A tervezéstől az értékelésig. Tanterv és értékeléselmélet. Ábel Kiadó, Kolozsvár, 2008.

–   Evaluarea Naţională la finalul clasei a IV-a, Bucureşti, 2007

–   Testarea naţională a elevilor în Europa: obiectivele, organizarea şi utilizarea rezultatelor, 2009

–   Calitatea în învăţământ şi educaţie: perspectiva managementului economic

–   Sistemul românesc de asigurare a calităţii educaţiei preuniversitare. Putem reforma formele fără fond

–   Replică la Nota de politici: „Policy Brief #62 Ianuarie 2013. Sistemul românesc de asigurare a calității educației preuniversitare. Putem reforma formele fără fond?” realizată de Societatea Academică din România

A McKinsey tanácsadó világcég készített egy nemzetközi összehasonlító tanulmányt, amely a Mi áll a világ iskolai rendszerei legsikeresebb teljesítményének hátterében? címmel jelent meg, amelyben a nagyon jól teljesítő, illetve a gyors fejlődést mutató iskolarendszereknek közös vonásait hasonlították össze. Az országokat a PISA – az OECD Nemzetközi Tanulói Teljesítményértékelés Programja – és a TIMSS – matematika és természettudomány nemzetközi összehasonlító tudásszint-mérés – eredményei alapján választották ki. Összevetették a legjobban teljesítő Alberta (Kanada), Ausztrália, Belgium, Dél-Korea, Finnország, Hollandia, Hongkong, Japán, Ontario (Kanada), Szingapúr és Új-Zéland valamint olyan államok oktatási rendszereit, ahol a bevezetett reformok jelentős hatással voltak a tanulási eredményekre: Atlanta, Boston, Chicago, Anglia, Jordánia, New York és Ohio.

Egyik következtetésük – a többi között – a tudásszint-mérés szükségessége, a másik pedig az, hogy a kiváló teljesítményhez minden gyermek sikere szükséges.

A romániai közoktatásban 1964-ig évenként volt cikluszáró tudásszint-mérés, majd 1999-ben bevezették a képességvizsgát, amit mostanra az országos egységes értékelés váltott föl.

Ezek a vizsgák két okból fontosak.

1. Minden vizsgázó számot ad tárgyi tudásáról, értelmi képességeiről és készségeiről, hogy ezek ismeretében választhasson a továbbtanulási lehetőségek közül, illetve az egyes szakképző vagy elméleti középiskolák diákja lehessen.
2. Az oktatási rendszer minőségjavító korrekciókat hajthasson végre.

A romániai társadalmi viszonyok azonban ezen ismérvek egyértelmű voltát föllazítják, torzítják.

A 2012. évi nyolcadikos cikluszáró, országosan egységes értékelés eredményei vittek rá, hogy összegyűjtsem minél több megye eredményét. Összesen 29 megye vizsgaeredményei kerültek föl – más-más formátumban – a világhálóra. Elsősorban ezek képezik e dolgozat hátterét. Arról nem voltak információim, hogy a vizsgaeredmények közzététele megyei kötelezettség volt-e, vagy saját helyi kezdeményezés. Tény, hogy a minisztérium a felvételi eredményeinek kihirdetésekor minden végzős vizsga- és fölvételi jegyét föltette a világhálóra de azok onnan szinte leszedhetetlenek, mert a 150 725 tanuló adatai 7 550 oldalon lettek volna elérhetőek.

A viszonyítás érdekében lássuk előbb a 2006. évi, Arad megyei képességvizsga egy-két tanulságát.

A mérés objektivitását azzal vélte elérni a minisztérium, hogy a megye 136 általános iskolájának diákjait 25 vizsgáztató központba gyűjtötte össze, és ott idegen pedagógusokkal felügyeltette dolgozataik megírását. Ezt követően a dolgozatokat öt javítóközpontba behívott tanárokkal javíttatták. Ezzel gondolták kizárni a szubjektivitás minden csíráját.

A vizsgázók matematika, román, anyanyelv, és átlagjegyeiből készült grafikonokból kiderül, hogy a szigorítási intézkedések keveset értek.

A grafikonból látszó javítóközpontonkénti nagy eltérések – átmenési arány: megyei 89,33%, ménesi 94,44%, vladimirescui 52,13% – azt mutatják, hogy a vizsgáztatási körülmények igen eltérőek lehettek. Amíg az aradi Ghiba Birta Gimnáziumban, Kürtösön, Fenlakon és Vladimirescun betartották a szigorú felügyeleti követelményeket, addig – a román vizsga után – a többi 21 vizsgáztató központ mindenikében volt több-kevesebb lazaság.

Az, hogy a vizsgaközpontonkénti átmenési arány román nyelvből és irodalomból csupán az említett négy vizsgáztató központban volt nagyobb, mint matematikából, arra enged következtetni, hogy nem tartották be a felügyeleti szabályokat. Az általános tapasztalat ugyanis az, hogy anyanyelvből – a román a vizsgázók zömének anyanyelve volt – jobb jegyeket érnek el a tanulók, mint matematikából. De a grafikonból látszik, hogy a matematika–román átmenési arányok közötti eltérések többnyire – a matematika javára – jelentősek. Erre egyetlen magyarázat van. A vizsgázók egy része valamilyen módon segítséget kapott.

Az alábbi grafikon a 4378 vizsgázó román, matematika és anyanyelv, valamint ezek átlagértékének, médiájának eloszlását ábrázolja.

A jegyeloszlás grafikonjából kitűnik, hogy a lehető legtöbb vizsgázónak átmenő jegyet adtak a dolgozatokat javító tanárok. 4,00 és 4,50 között nagyon kevesen, de 4,50 és 4,99 közötti jegyet senki sem kapott! Ezért a négyes utáni gödör és a 4,50 utáni nagy kiugrás.

A román jegyek 4,50 és 8,50 közötti eloszlása értelmezhetetlen. Hogy ebben a tartományban szinte azonos számú vizsgázó jutott minden jegyre, az szakmailag megmagyarázhatatlan.

A négyesnél kisebb jegyeknél látszik a – szokásos – matematika jegyek román alattisága. Az 5,00–7,00 közötti tartomány arról árulkodik, hogy a második, a matematika vizsgán elnézők, sőt segítők voltak a vizsgafelügyelők. 7,00 fölött a román jegyek a matematika fölé kerekedtek, de az elvárhatónál jóval többen kapták meg.

A matematikából 6,50-nél nagyobb jegyet kapók száma nagyon jól megközelítette az 1–10-es skála normális eloszlását, ami azt mutatja, hogy a jól teljesítő vizsgázók tudásához mért nehézségűek voltak a vizsgafeladatok.

Az Arad megyében anyanyelvből kapott jegyek – kis számuk miatt – nem teszik lehetővé érdemi következtetés levonását.

A matematika és román jegyek görbéinek csipkézettsége arról tanúskodik, hogy a cikluszáró tudásszint-mérés szakmai módszertanával, a tételek kalibrálásával nincs minden rendben. Megfelelő kalibráláson azt értem, hogy a nagyon könnyű, és az igen nehéz, a könnyű és a nehéz kérdések közötti megfelelő arány esetén a vizsgajegyek görbéi a Gauss-görbéhez közelítenének, és a nagy számú vizsgázó miatt egyesből közel annyi jegy lenne, mint tízesből, kettesből, mint kilencesből, hármasból, mint nyolcasból, és így tovább.

A vizsgaátlag görbéjén látszik az olykor már szakmai berkekben is emlegetett, 1-től 10-esig terjedő, de 5-ös átmenő jegyű romániai osztályzatadás ellentmondásossága. Szakmailag értelmezhetetlen a 6,50 fölötti átlagjegyet elért vizsgázók nagy száma.

A 2012-es országos értékelés

2012-ben Arad megye 124 iskolájában volt végzős nyolcadikos. A 3562 vizsgázó jegyeinek eloszlását mutatja az alábbi grafikon.

A két vizsga között eltelt hat év alatt megszüntették a buktatást, ezért ezen a grafikonon nincs a 2006-oshoz hasonló törés az ötös jegynél.

Megmaradt viszont a vonalak csipkézettsége, ami megerősíti a romániai nyolcadikosok cikluszáró vizsgáztatásának módszertani, és tudásszint-mérési szakmai hiányosságait.

A matematika vonal két látványos törése – 2,50-nél és 7,50-nél –, valamint az egyértelmű maximum és a szélső minimumok – 1,50-nél és 10-nél – nagysága arra utal, hogy vagy nincs összhangban a tanított tananyag az elsajátíthatósággal, vagy a vizsgafeladatok rosszul kalibráltak, de a vizsgáztatási felügyelet hiányosságai is fölmerülhetnek, annak ellenére, hogy kamerákkal felügyelték a tantermeket.

A román vonal maximuma még a 4–10-es normális eloszlásnál is fél jeggyel nagyobbnál van az elvárhatónál. Az elnyúló emelkedése és az indokoltnál jóval kisebb csökkenése a tételsor rossz kidolgozottságára utal.

Az Arad megyében anyanyelvből kapott jegyek – kis számuk miatt – 2012-ben sem teszik lehetővé érdemi következtetés levonását.

A 2006-os és a 2012-es Arad megyei eredmények összehasonlíthatatlanok. Ez a körülmény is arra utal, hogy ezekkel a vizsgákkal sok minden nincs rendben. Szakmailag korrekt körülmények között ugyanabban a megyében mindössze hat év eltéréssel nem születhetnek összehasonlíthatatlan eredmények.

Alább az országosan egységes tételekkel és értékelési szempontok szerint megtartott 2012. évi nyolcadikos cikluszáró vizsga jegyeinek megyei szintű összehasonlító grafikonjait és a jegyeloszlását tekintjük át.

A román vizsga

Román nyelv és irodalomból Brăila megyében csupán a vizsgázók 8,32%-a kapott ötösnél kisebb jegyet, de Tulceaban is csak 22,85% teljesített ötös alatt. Érdekes, hogy a jelentős számú magyar vizsgázóval – 24,42% – rendelkező Szilágy megyében is csak 20,81% kapott ötösnél kisebb jegyet románból. A sorban utolsó színromán megye – Tulcea – után csak olyan megyék következnek, amelyekben jelentős a magyar vizsgázók aránya. E megyék között ötösnél nagyobb jegyet kapott a vizsgázók 24,19%-a Biharban (ahol a vizsgázók 20%-a kisebbségi), 24,65%-a Marosban (33,98%), 30,84%-a Szatmárban (28,31%), 42,28%-a Kovásznában (72,14%) és 51,65%-a Hargitában (93,98%).

Ez az adatsor azt sugallja, hogy a román nyelv tanításának eredményessége nem román gyermekeknek, akár kistérségi tömbben élő nemzetiségi tanulók esetében is, lehet majdnem olyan eredményes, mint a román gyermekeknek. Az okok és lehetőségek föltárása még mindig várat magára.

Lássuk, milyen volt a 29 megye jegyeloszlása románból.

Az egytől tízig terjedő jegyskálán jól kalibrált tételsorral a jegyek görbéje maximumának az ötös és hatos között kellett volna lennie, de itt szinte a nyolcasnál van, ami még a 4–10-es normális eloszlási skála maximumánál is egy jeggyel nagyobb. Ez a görbe ezért arra enged következtetni, hogy nagyon rosszul voltak kalibrálva a vizsgatételek, ha egyáltalán volt ilyen szándék. A négyes tartományhoz tartozó oszlop alacsony, és az ötöshöz tartozó kiugró oszlop, és a nagyon sok ötös a javítás szubjektivitására, a javítótanárok átengedési reflexeire utalnak, holott a vizsgatermek bekamerázása, és a javítótanárok elzárása is ennek kiiktatását célozta. Ekkora mintán a túlságosan sok nagy jegy a nyolcas és kilences tartományban tudásszint-mérési ismérvekkel nem támasztható alá.

Összevetve a jegyek eloszlását, a vizsgázók számával és, akár az 1–10-es, akár a 4–10-es normális eloszlási görbékkel megállapítható, hogy ez a román vizsga reális tudásszint-mérésre alkalmatlan volt.

A matematika vizsga

Matematikából Gorjban voltak az eredmények a legjobbak. Itt a vizsgázók 36,08%-a kapott ötösnél kisebb jegyet, míg a szintén olténiai Oltban szerepeltek legrosszabbul a vizsgázók, ahol 65,03% nem érte el az ötöst. A gyenge széleken volt az erdélyi Kolozs és Szatmár is. Előbbiben 38,42% vizsgázó kapott ötös alatt, míg utóbbiban már 59,90%.

Mivel ezek az arányok nagyszámú vizsgázók teljesítménye alapján alakultak ki, itt is elmondható, hogy érdemes lenne alaposan szemügyre venni az okokat.

Íme a matematika jegyek eloszlása:

Föltűnően és megmagyarázhatatlanul nagy a négyesnél kisebb jegyet kapott vizsgázók száma.

A normális eloszlási görbék nincsenek köszönő viszonyban a jegyek eloszlásával.

A négyes és hatos, valamint a hetes és nyolcas közötti tartomány jegyei az 1–10-es skála normális eloszlásához közeliek, de a 6–7 közöttiek lényegesen alacsonyabb, a 8–9-esek pedig magasabb oszlopot adtak. A 9–10-es tartomány oszlopa minden realitást nélkülöz.

Mindez néhány következtetés levonását teszi lehetővé.

Az 1–4-es tartomány a megtaníthatatlanaul nehéz tananyagra, a 6–7-es a tételek rossz kalibrálására, míg a 8–10-es a vizsgafelügyelet lazaságára, külső segítségre utal.

Anyanyelv

Amint az a grafikonból látszik, az anyanyelv-vizsgák eredménye is üzenet értékű. Beszterce-Naszód megyében minden vizsgázó legalább ötöst írt, és a leggyengébb Arad megyében is sikeresen vizsgázott a jelentkezők 88%-a. Ebből máris kitűnik a tételek könnyű volta, és a rossz kalibrálás.

Az anyanyelvből adott jegyek eloszlása a következő grafikonon szerepel.

A jegyek eloszlása anyanyelvből és a normális eloszlás lényeges eltérést mutat.

A trendvonalból kiszakadt a 1–5-ös tartomány, és kiugrott az 5–6-os, ami itt is a javító tanárok engedékenységét tükrözi.

A 8–10-es tartományba irreálisan sok dolgozatot minősítettek.

A grafikonból egyértelműen látszik, hogy a vizsgatételek nagyon könnyűek voltak, ami a kalibrálás elmaradására is utal.

Az átlagjegyek

A román nyelv és irodalomból, matematikából és esetenként kisebbségi anyanyelvből kapott jegyek átlagának, a két szélen elhelyezkedő, Călăraşi és Máramaros megyék közötti lényeges eltérése – a vizsgázók 16,63 illetve 46,78 százalékának lett az átlaga ötösnél kisebb –, arra utal, hogy a vizsgáztatási körülmények, a felügyeleti szigor között – megyénként is – lényeges eltérések lehettek.

Az átlagjegyek eloszlása a következő grafikonon szerepel.

A fentiekben jelzett ellentmondások dacára a hatosnál kisebb jegyek trendvonala közelít az 1–10-es normális eloszláshoz, de az 1–4-es átlagjegyek nagy száma a tananyag elsajátításának elmaradását mutatja, ami a nehéz és nagy mennyiségű tananyagot és a miatta ható csökkenő tanulási kedvet is tükrözi. A hatosnál nagyobb átlagjegyek sokaságára aligha van tudásszintmérési szakmai magyarázat.

Íme a fent bemutatott tantárgy-trendvonalak egymáshoz és a normális eloszláshoz való viszonyulása.

Befejezésül lássuk, hogyan viszonyultak a tanulmányozott megyék tanulóinak az V–VIII-ban elért, a felvételi jegybe is beszámított jegyeik átlaga, az országosan egységes értékelésen elért jegyeik átlagához.

Ez az összehasonlítás sem mond mást, mint a korábbiak.

A románai általános iskolai oktatásban és a cikluszáró tudásszintmérésben semmi sincs rendben.

Arra ugyanis nincs, és nem is lehet magyarázat, hogy 9,36-os V-VIII-as általánossal rendelkező tanulónak kettesnél kisebb legyen a jegye a cikluszáró értékelésen.

Az egyik 2012. nyári pedagógus-továbbképzőn valaki úgy fogalmazott, hogy a romániai közoktatásban káosz uralkodik. Az itt bemutatott tények ezt az álláspontot látszanak igazolni.

Talán ez is az egyik oka annak, hogy soha senki sem készítette még el a romániai közoktatás állapotának átfogó szakmai elemzését.

Itt lenne az ideje, hogy ha nagyon lassan is, de végre megszűnjön az oktatásban a csődtermelés, ami alapját képezi az általános társadalmi krízisnek, amelyben Románia van.